Ami amúgy zakuszka, de Gézánk képtelen volt elsajátítani a nevét. Ráadásul jól lepontozta a mezei padlizsánkrémhez képest, na nem azért, mert rossz lenne, hanem mert amennyi melóval több, szerinte annyival nem finomabb. Pedig de. Megéri a fáradságot.
A klasszik változatot Erdélyből származó kedves családtagok jóvoltából kóstolhattam először. Bár kicsit változtattam rajta, a végeredmény ugyanaz az ízvilág lett. A kemence bevonása volt a változtatás, ami nekem nagyon megkönnyíti a nagyobb mennyiségek sütését.
A padlizsánt viszont nem jó kemencében sütni. Pontosabban nekem nem sikerült ezt a ledobomarongyot állagot elérni, nem lottyad rendesen, pucolni is nehezebb. Szóval a padlizsán szabad tűzön sül inkább.
A paprika és a paradicsom viszont beköltözött a kemencébe. A paradicsom hagymával házasítva, a paprika a színes tesókkal vegyülve.
A paprikát és padlizsánt hámozni kell, és a hagymás paradicsommal, jó sok olajjal, sóval-borssal összerottyantani. Így mentek üvegekbe, majd tetejére is olaj légzárás miatt, és irány a száraz dunszt. Az arányok nálam kb. 1:2:2 (paradicsom a kevesebb), de ezzel ízlés szerint lehet variálni, szerintem jövőre kicsit több lesz a paprika.