A harmadik télen épp időszerű megemlékezni big brotherről, a ház legsúlyosabb, egyben leghasznosabb bútordarabjáról.

A régi-régi, helyben bontott istálló nagyméretű tégláit tisztítottuk meg az építéséhez. Kevés dolog van, amit nem a ház ura alkotott, ez a tömegkályha az egyik (a másikat a kisházban már ő építette). Nos, a felfogadott mester kívülről nézve úgy tűnt, mint aki napokig csak a fejét vakargatva tervezget, és hihetetlen lassúsággal – nevezzük inkább megfontoltságnak – rakosgatja darabról darabra a téglákat és keni az agyagot.

Közben elmagyarázta, hogy a füstjáratok hogyan mennek majd, hogyan fűtik fel elsőként azt az oldalát a kályhának, ahol nagyobb a szoba légtere, hogyan jut elég hő a sütőhöz, és ehhez hogyan kell kiválogatnia a téglákat.

Mi akkor türelmetlenek voltunk, mikor végez már? Mit kell ezzel ennyit vacakolni, hisz az oroszoknál meg Kanadában tanult a legjobbaktól, akkor meg? Ma már mindennap hálát adunk az alaposságáért, és megkövetjük őt a türelmetlenségünk miatt.

Az otthon melegének biztosítása az asszony feladata. Szó szerint és átvitt értelemben is. A tökéletes építésnek köszönhetően ez gyerekjáték. Az első őszi begyújtásnál sincs visszafüstölés, a jókora hamuzónak és a nagy hatásfokú égésnek köszönhetően elegendő havonta üríteni a hamut, és a legnagyobb hidegekben is csak napi egyszer kell a képen látható kosárnyi (ölnyi) mennyiségű fával begyújtani, hogy 23 fok legyen. Ha tartósabban plusz fokok vannak kint, elég kétnaponta egy kosár, 10 fok fölött pedig háromnaponta. De ebben már a kégli szigetelésének is nyilván szerepe van. A szobákban és a fürdőszobában kiegészítő fűtéssel készültünk – kár volt. Ha nappal nyitva hagyjuk az ajtókat, a kályha az egész házat befűti.

A sütőt lassan vettem birtokba. Egész egyszerűen azért, mert nem igazán tudtam, hány fok van épp bent, mikor mit tehetek bele, a sütőtöknél és sült almánál nem jutottam magasabb szintekre az első évben. Mióta megvan a kis pisztolyom (infra hőmérő), azóta fűtési szezonban szinte állandóan van valami a sütőben. Már néha nélküle is pontosan tudom, mikor elegendő a hő egy kenyérnek, mikor kell a sütit vagy a kovász chipszet betenni, és mikor alkalmas a helyzet inkább aszalásra, mint sütésre. Karácsonykor az egész liba is szépen megsült, csak úgy, a fűtés mellékhatásaként.

A járulékos cukiságokból néhány: a tetején gyógynövények száradnak meg pillanatok alatt, mert ugye pl. medvehagyma szezonban még javában fűtünk, sőt még bodzavirágzáskor is az utóbbi években. Néha a nedves kabátunkat lógatjuk fel az oldalára, vagy épp a konyharuhát dobom rá. Állandó helye van a tetején egy szakajtóban a kovászos kenyérmaradványoknak, megszáradva ebből készül a kovászos morzsa. A közelében lévő konyhaszigeten a sajtkészítéshez szükséges állandó 24 fok egyenletesen biztosított. A padkáján a hőigényes almaecet viszonylag gyorsan elkészül, persze így is hónapokat várunk rá. De az a legjobb, amikor mi huppanunk le a padkájára reggel, amikor ébredés után még mindig irtó jó meleg. Az egyik legjobb döntésünk volt három éve ez a nagy melák.