Bibliai családi napon szolgáltunk a hétvégén. Hét környékbeli gyülekezet szervezte, mindenki kapott apróbb-nagyobb feladatot. Lánykámmal a Dániel ugrálóvár végében vártuk a föntről érkező aprónépet. A vár bejáratánál a tesók elmondták a gyerkőcöknek dióhéjban Dániel oroszlánvermes kalandját, és ha megjegyezték, akkor a csúszás után az aranymondásért cukorkát kaptak tőlünk. Nos, aranymondásból időnként aranyköpés lett.
A rend kedvéért a sztori egész röviden: Dánielt az oroszlánok vermébe vetették, de Isten elküldte az angyalát, aki bezárta az oroszlánok száját, így mentette meg Dánielt.
Nem kellett szó szerint idézniük a Bibliát, elég volt a kábé eset. Segítettünk is, úgy mint:
– Nem emlékszel? Nem baj, tudod, az angyal megmentette Dánielt, de mit is csinált az oroszlánokkal?
Mire összeráncolt homlokkal egy kis barna lányka annyit mondott:
– Sajnos én még nem láttam ezt a mesét.
Egy szöszi kislány egész jól kezdte, de aztán horrorba fulladt a történet: „Isten elküldte az angyalát, aki végül megette az összes oroszlánt.”
Ötéves forma lehetett a kisfiú, aki kicsit megkeverte a szereplőket: „Jézus elküldte Ádámt.” – Így, Ádámt. Hááát, itt nem volt kapaszkodó, javasoltam, hogy csússzon még egyet.
De a kedvencem a tüllszoknyás tündérke volt, aki csúszás után elém penderült, és in medias res belevágott:
– Ééééés utánaaaaaa, az törtééééént (közben a kézfejével hullámmozgásokat végzett a levegőben, és a teste is ringatózott), az történt, hogy összebarátkoztak.
– ????? Drága vagy, de kik? ?
– Ööööö, hát a szereplők.
No hát így. A gyerekek a spontán humorban verhetetlenek. Akadt, aki a 25. csúszás után adta vissza félig-meddig a hallottakat, ám a mag lehullott, nincs mese… Viszonylag rövid ideig tudtunk maradni, de élmény volt látni, ahogy a nap folyamán kb. 1000-1500 ember jól érzi magát a bibliai üzenetek sodrásában.
