Tömegkályha tapasztalatok
A harmadik télen épp időszerű megemlékezni big brotherről, a ház legsúlyosabb, egyben leghasznosabb bútordarabjáról.
A harmadik télen épp időszerű megemlékezni big brotherről, a ház legsúlyosabb, egyben leghasznosabb bútordarabjáról.
Hosszú idő után eljöttek újra. Hoztak kutyát, gyereket, csomagot, örültünk egymásnak szívből. Ők is olyanok, akiket ritkán láthatunk, de tudjuk folytatni a félbehagyott mondatot...
Kezdjük megszokni ezt a szűkkörű disznóvágást. Ketten együtt annyi minden sikerülhet.
A mieink is pont úgy tartanak össze, ahogy Wass Albert gyönyörűen leírja...
Vidéki vármegyeszékhely néptelen hangszerboltjában furcsa szerzet várja a hozzá betérőket.
Amikor a sziklaszilárd támaszt nyújtó férfiember úgy jön be a reggeli terepszemléről, hogy "ezt azért nehéz feldolgozni", akkor a nő gyomra minimum összerándul.
Traktor nélkül, hordóval báláztunk. A folyamat gyorsabb, mint elsőre látszik, és nagyon jó minőségű, tömör a végeredmény.
Míg egy kislányból felnőtt nő lesz. Ennyi időt töltött velünk Cuki.
Itt ágazott el az út. Balra téglaszínű cserepeivel a kéttornyú város, jobbra kék kémény füstjeivel a falu, azon túl a ködbe hajló, nyárfás út. Balra valami felesleges nyüzsgés, zsongás, jobbról párázatos őszi csend.
"Fiúk, most ne U-alakba álljunk már, mert megint egymást fogjuk lelocsolni..."
Kenyeres bejegyzés akad bőven, sütése örök kedvtelés marad mindenki örömére. De...
Súlya hatalmas, lábnyoma pici. Istálló bontásából származó, ősrégi téglákat túrtunk ki a föld alól.
December elsejétől karácsonyig szép sorban jöttek a bárányok.
Annyit mondogatjuk mostanában, hogy az idő az egyik legdrágább kincsünk. Az idei karácsonyra időt kaptam ajándékba.
Csüngőhasú malacok érkeztek. És velük együtt a gondok is.
Megtisztelő, hogy kaphattunk ebből a paprikából. Tavasszal elültetjük a magját, és mi is visszük tovább a hagyományt.
Sipos Mihály előadását követően szűkebb körben beszélgettünk egy épülőfélben lévő kisközösség tagjaival, akkor készült ez a felvétel.
Semmit nem fűznék hozzá a képhez. Mert nem tudom, mit gondolt az alkotó.
Nem fogom tudni felsorolni az alkotásait. Szinte minden egyes napra jut valami, amin elámulok.
Enyhe az idő, tobzódnak még a virágok, és egy-két utolsó zöldség is akad.
Magvető havának utolsó napján föld alá került az alakor és a tönköly.
Ami amúgy zakuszka, de Gézánk képtelen volt elsajátítani a nevét.
A jólét anyagi javakat, életszínvonalat sejtet. A jóllét viszont egy egészen másfajta gazdagságot, életszínvonal helyett életminőséget.
Mióta fermentálok, sokféle hangot hallottam már üvegből kijönni, de ez...
A dió nagyon szép színeket kölcsönöz a hajnak.
A kemence főállásban kenyeret süt, maradékhőn gyógynövényt szárít vagy gyümölcsöt aszal, de ami a legtutibb újításunk, az a kemencés füstölés.
Tavaszi krémleves - csalán, tyúkhúr, pitypanglevél, zamatos turbolya, kígyóhagyma és ibolya felhasználásával, rá egy kevés házikenyér, kockára pirítva. Nagggyon finom, és a legjobb, hogy csak teszel egy kört a ház körül a hozzávalókért.
Az elmúlt években a kotlósra meg kacsamamára bíztuk ezt, de főleg a kacsák és a libák okoztak csalódást.
Színek kavalkádja. Végre megjött, hangosan, hivalkodón, nagy eső után harsányan.
A tölgy már akkor is öreg volt, amikor a tanyaszomszéd kerítéseként feszített nagy büszkén. Mindig megcsodáltuk.
Egy közös cél, csak néhány órára. Ennyi a záloga annak, hogy megtörjön a félelemmel vegyes viszolygás.
Gyűlnek azok a képek is, amelyek csak úgy önmagukban fontosak, és egy huncut cikkecskét sem tudok melléjük kanyarintani. Max egy-két mondatot.
Szegényes színválaszték, de azért csuda.
Akinek valamiért be kell menni a faluba, esetleg a városba - például mert gimnazista -, az számos akadályra felkészülhet.
Amikor megbirkásodtunk, azt mondta egy juhász, hogy bajban lesz a terelőkutya a tucatnyi mennyiséggel. Úgy is lett.
Uhh, durva ízkavalkád. Granola... Btw favorizálnám én a magyar szavakat, de a müzli se az, ráadásul nem is fedné a valóságot...
Rozi nagyon hamar rájött a feladatra. Kacsaliba horda nem mehet a tóba.
A permetmentes, jószerivel vadon termett Othello szőlőből nehéz volt pár fürtöt megmenteni a murcikovászhoz...
Talán még nem teljes az elcsendesedés, a hajtásban néha pont a lényeget daráljuk be, de igyekszünk. Nem lehet nem észrevenni a számtalan csodát, ami megadatik.
Aranymondásból néha aranyköpés lett a családi napon...
Nincs olyan év, hogy könnyek nélkül sikerülne megáldani őket az út előtt. Elköszöntek a fecskék.
Kánikula után potyogott a tojást kenterbe verő méretű jég. Félelmetes volt.
Kijelenthetjük, hogy igyekszünk minden más állat mellett a madaraknak is kedvére tenni. Vannak, akik ettől nincsenek meghatva...
A barikák kicsomagolódtak, megszabadultak a télikabáttól. Szemmel láthatóan örültek neki.
A karcosabb barna kenyérnek is megvan a varázsa. Nehéz, ütős, de néha ez esik a legjobban.
Ahogy nincs két egyforma kovász, úgy nem született eddig két egyfoma kenyér sem. Folyamatos tanulás a kenyérsütés, mindennap új meglepetés...
Egy fenékkel két lovat köztudottan nehéz, ugyebár. Most épp Linda volt a szerencsés terepló, Dacar nem vette jó néven....
Rozi olyan gyors, hogy egyik szomszédunk frankón azt hitte egy alkalommal, hogy kettő van belőle.
Fokokban is gyakori a plusz-mínusz variálás mostanában, de ezúttal az állatállomány létszámellenőrzése a téma.
Összeszedtünk pár képet az elmúlt hetekből, hogy melengesse kicsit a lelkünket a zimában.
A szomszéd fűje zöldebb, a macskakaja meg valamiért finomabb.
Hagyományosan december 24-én gyűlik össze a Petörkénél a falu apraja-nagyja, hogy a bátrabbak megmártózzanak.
Na ezt nem. Very romantic meg minden, hogy Gerzson és a csajok nem tudnak leszakadni a tóról, DE...
Addig a pillanatig, amíg Liza rá nem jött, hogy tud repülni, eltotyorásztak Gerzsonnal összvissz két négyzetméteren...
A nagyfiaink közül életkorilag a hármas sorszámú egy szép napon fogott egy nagy halat. Azt elcserélte aranyhörcsögre, majd a hörcsögöt egy mobilra...
Méghozzá tömegesen. Már nagyon vártuk. Épp csak hátra kell menni az erdőbe, és aztán óvatosan lépkedni, hogy a kicsiket se tapossuk le.
Elkészült. A néhol selejtes ácsmunka kivételével home made...
Megérkezett. Többször szemeztem már vele, de úgy gondoltam, jó az a liszt a malomból...
Különös cica volt, erősen autisztikus vonásokkal. Az összes többi állat látványosan utálta, nem tudtak mit kezdeni a másságával...
Lassan kitúrnak bennünket a házból is. És csak szaporodnak, egyik brigád a másik után kel ki még mindig. Sajnos veszteség is van...
Vagy drónnal? Mindenesetre jó látni onnan is. :-) Köszönjük, Tomi!
Befontad a hajam. Ráadásul elöl. Ok, belefér, imádlak. Na de hogy én ebbe a vízbe most menjek bele???
Rókák, aranysakálok, jókora sasmadarak. Azért itt nem egyszerű baromfinak lenni.
Nudli Jóska, művésznevén Joseph Nudel pontosan négy éve boldogít bennünket. Már a nyitó lépésével mattot adott az első napon...
Nem valami szimpla dísztó az, amit végre befejeztünk. Egy víztisztító rendszer része...
Minden reggel 9 óra körül beáll a kampánybizottság a zöldebb - vagy annak vélt - legelő irányába....
Bár a medvehagyma lassan lecseng, megjelent az erdőben a barátja.
Szárnyasok nélkül mit sem ér a tanya. Főleg, ha már első naptól kezdve rendületlenül tojnak...
Egyre szebbek és melegebbek az esték. Jó kiülni a legelőre, ahol van egy kényelmes padka a domboldalban. Körülöttünk nyüzsögnek az állatok.
MacGyver beindult. Karanténban pihentebb az ember agya, hiába. De ááááállati jóóóóóóóó. :-) Imádom - a kaput is...
A 15 túl kerek volt, meg a 17 mégiscsak egy prímszám, vagy ki tudja miért, de újabb két birka érkezett...
Tavasz, mi? Ez a hófúvás most legalább úgy hiányzott, mint a koronavírus...
Volt egy ramaty melléképületünk. Kemencéje beomlott, tető roskadozott. Falak jók, megéri rendbe hozni nyári konyhának...
Szeretjük a sulit. Tudom, abszurd, de nagyon szeretjük.
Így március tájékán nem furcsa, hogy megint ellés a téma. Ami viszont fölöttébb érdekes, az a Mutter életpályája...
Szokatlan nőnapi köszöntő...
Elmentünk felvételizni. Semmi több, de ez elég volt ahhoz, hogy hazaérve Ica (KosIca, tudjátok, szarva van, de rohadtul nem kos) bejelentse, hogy akkor ő most...
A 20-25 normál, egyszerű odú mellé februárban is kikerült néhány érdekesebb darab...
Errefelé a helységnévtáblával vágják a fát, ha épp az van kéznél. Na és?
Hé, te ott! Figyejjé má, hol vannak a csajok? Minek kellett nekünk ide átjönni? Azt sem tudom, merre áll a hátsóm!
Linda főtörzsőrmester életében először bekólikázott. Zoknimaci fel-le sétálgatott vele órákon keresztül. De ez még semmi. Copycat pont ekkor érzett késztetést ellésre, a bárány pedig, még melegében kipottyanva, azonmód csatakosan elcsavargott. Az a legkülönösebb, hogy ez nem mese.
Fél év, és csak a Peugeot a régi. Meg persze a Bugi.
Mérsékelten zsúfolt orvosi váróterem, egyben ideális helyszín és még ideálisabb novemberi időpont ahhoz, hogy valami jó kis bacit szerezzek be az egyórás várakozás alatt...