Jóóóózsi! A kíváncsi betyár mindenedet! Hát ja, így járnak a melósok, akik szanaszét hagyják a markolójukat.
Nudli Jóska, művésznevén Joseph Nudel pontosan négy éve boldogít bennünket. Már a nyitó lépésével mattot adott mindjárt az első napon, amikor elhoztuk Kosdról. (Utólag belegondolva nem vagyunk normálisak, hogy 80 km-t autóztunk az akkori lakóhelyünktől egy kismacska miatt, akit a lányunk nézett ki interneten. Anyaaaa, olyan édes wiszkasz-feje vaaaaan!) Hazafelé mindössze 10 percre ugrottunk ki macskaalomért a boltnál, őkelmét hatalmas dobozban hagyva a csomagtartóban. Visszaérve belekukkantottunk: macska sehol. Ne-nyisd-ki-az-ajtót, kiugrik-itt-nekem-a-parkolóban, hogy-szálljak-be, látod-valahol? Mindegy, óvatosan szálljunk be, addig jó nekünk, amíg valahol bent van, majd otthon továbbgondoljuk.
Hazaérve a kocsi minden négyzetcentiméterét átvizsgáltuk, Szaffi sehol. (Jaaa, mert a hirdetéssel ellentétben a kölök amúgy lány.) Hangját halljuk, de nem látjuk. Elölről jön a hang, nem vitás. Miután a fele műszerfalat sikerült 2,5 óra alatt lebontani, megláttuk a farkát. Itt már elfogyott a türelem, gazdi megmarkolta a kis kukacot, és mielőtt végleg eltűnt volna a levegőjáratokban – ahol 1.) ott dögöljön meg ezek után 2.) szerelő kiszedi 60 rugóért -, kirántotta.
Hát így indult a Szaffi. Az életmentő mutatványt és a kényeztetést hihetetlen bunkósággal hálálta meg első pillanattól. Semmitől nem fél, lenézi a boxert, emberrabszolgákat tart. Kiérdemelte a Kosdi Köcsög címet. Ez így ment 1-2 évig, aztán a Zselicbe költöztünk. És mintha egy másik Szaffit hoztunk volna magunkkal, teljesen megváltozott. Bújós, kedves cica lett, és valahogy rajta ragadt a Nudlijóska név. Azóta is Józsi, Joci, Jóska – vagy amikor néha előtör belőle a bunkóság, akkor Hercegnő. Mert hát mégiscsak lány ez a Józsi az úthengerrel, nem igaz?
