Jól érted, nem télire. Hanem befőzés télen. Elvileg pihennünk kellene, rágyúrni a nehezére, de neeem. Disznóvágások libasorban, és mivel fejlődni próbálok magasnyomású húskonzerválás terén, nem lazíthatnak a kiürült üvegek – pedig önmagában a disznóvágás sem az a kimondott wellness hétvége. Még ha kis pöttöm csüngőhasú cocik, akkor sem.
Ha dékáni szinten leszek húskonzikban, azzal is jövök, de most szeder- és narancslekvárt hoztam. A narancslekvár melléktermék. A héjából készül férfikezek alatt az illatos-zamatos aperitif, és hát a húsával is kell kezdeni valamit, ha már így alakult. Egyetlen mentsége mindkét narancsképződménynek, hogy brutál finomak, mert kérem amúgy elég tanyaidegen jelenségek itt ezek a citrusfélék.
Térjünk is át a szeder sokkal érdekesebb pályafutására. Köztudottan nem januárban érik. Viszont amikor érik, azt jóóó hosszan teszi, a kétnaponta leszedett szűk félkilócska még hűtve is rohamtempóban romlik, megenni sok, befőzni kevés. Ezért minden évben az erre a célra félrerakosgatott edénykékben módszeresen bekerül a fagyasztóba a napi adag. Télen pedig, amikor ráérünk (ja, nem) – akkor indul a lekvárfőzés. Csokis szederlekvár hat kiló szederből januárban, azért az már eléggé nyarat idéző illatkavalkád.
A narancslekvár pedig ilyen képet vág, amikor egy kályhában sült, még langyos kovászos-citromos fonott kalács tetejére szeretne rákéredzkedni vacsoraidőben. Ammm…
Ideteszek egy-két karácsonyi miegymást. Ez már nem befőzés, de szerettem csinálni az ünnepek alatt. Nagyon jó lett például a szaloncukor. Saját aszalványok pépesítve, csokiba hempergetve, sütőpapír dizájnnal. Vagy a sajátdiós kovászos pozsonyi, ami bejglinek indult, de mivel a tésztájuk ugyanaz, bekiflisedett. És milyen jól tette! Így lett a kényszerbejgli egy vastag ceruzával végérvényesen kihúzva az eljövendő karácsonyi asztalok terítékének listájáról. Az üvegben a tészták a családnak készültek ajándékba, a megszínezésükhöz szárítottam a kályhán céklát és spenótot, majd megőröltem, a sárga pedig kurkumával festett. A gyertya mézes-kézműves csoda, ajándékba kaptuk. A macskát szintén, csak régebben. Boldog új évet!
