Elmentünk felvételizni. Semmi több, de ez elég volt ahhoz, hogy hazaérve Ica (KosIca, tudjátok, szarva van, de rohadtul nem kos) bejelentse, hogy akkor ő most az erdőben elpottyantott egy bárányt, de mivel az egyelőre nem mozdul, meg hát a Copy kölkének a felnevelését már láthatólag előkészítették, és egyszerűbbnek is tűnik az egyhetes ugribugri iskoláztatása, ő inkább bevállalná most azt, az erdei manóval meg ki-ki azt csinál, amit akar.
Innen idultunk, de közben meg az összes kos visszaszökött a csajok területére, csak úgy könnyítésképpen. A feladat: Ica meg a kölök menjen be az akolba, Copy lárvája nélkül, de mivel egyelőre ő a csali Icának, kezdjük vele. Lola hősiesen elkapta hát az egyhetesen rémfürge kiskopit, egyenesen ráááávetődött, és becuccoltuk az akolba. Oda kisvártatva utánuk loholt az anyja… majd persze a pótanya is, a frissen ellett Ica, aki még mindig nem vágta, hogy ezt a másgyerekét el kéne engednie végre. De mivel az akolban már várta az igazi csemete, végül beérte azzal is. A kicsi meg végre kapott egy kis tejecskét, mert nálunk ezt nem osztják ám csak úgy azonnal, mindig van valami műsor körülötte. Majd csak belejövünk…
Itt meg Copycat és a majdnem másfél hetes nagyfiú. Elég nehéz azért egy újszülöttel összekeverni:
Persze ha ezt a lenti képet elnézzük, ahol pár napot ugrottunk, és Maca is anyai örömök elé nézett, akkor 1. simán fogalma sem lehet némelyiknek, hogy ki kivel van 2. hogyafrancba lehet ekkora egy egynapos bárány?!
