A barikák kicsomagolódtak. Cudar nehezen. Az időjárás idén tavasszal extrémre vette, folyamatosan aranyat ért a májusi eső, emiatt állandóan vizes volt a gyapj. Nyírhatatlan. Májusban így nem, de a június első napjaira berobbanó nyárban megszabadultak a télikabáttól. Szemmel láthatóan örültek neki. Az első ijedelem után szépen odatartották a másik felüket is, miután az egyik oldaluk jólesően szellőzni kezdett. Durván más a kinézetük nyírás után, pár napig fogalmam sincs, ki kivel van.
De nemcsak mi nem ismerjük meg őket, ők sem egymást. Egyik-másik kos támadásba lendül, és vadul fejelget azzal, akivel egy órával azelőtt teljes egyetértésben legelészett. A többiek először kergetik, majd szagolgatják egymást, nagy az összevisszaság. Birkák ezek, hiába.
Közben az egyik pöttöm kétségbeesetten sasolja, hová tűnt el a tejforrás. Bekukucskál. Parókát húzott anyám, vagy mi van vele???
Olga bárónő
Olga kevésbé viselte türelmesen a fodrászolást. Mikor végre kiszabadult, romantikus egymás felé rohanás, lassított felvétel, lobogna a gyapjú, ha lenne, aztán anyuci megtorpan, várja a béjbit – aki továbbszalad. Jesssz, nem ismerte meg. Elvégre birkából van ez is, csak még kicsi. Eltelt 20-30 perc, mire beazonosította az anyját és letesztelte a tőgyénél fogva.
Hát így. De legalább már gyorsabban megy, mint ollóval tavaly.
