Nem fogom tudni felsorolni az alkotásait. Szinte minden egyes napra jut valami, amin elámulok. Hihetetlen kézügyességgel és kreativitással valósít meg mindent, extra precizitással, teljesen egyedül. Ács, kőműves, burkoló, villanyszerelő, vízvezeték-szerelő (ezt utálja, de megcsinálja), asztalos, autószerelő, bádogos, hegesztő, kertész, juhász (körmöl, nyír, terel), néha pedig kovács, ha úgy hozza a szükség. Mióta a kicsi csüngőhasú vietnámi perselymalacok is megvannak, akár ivartalanít – brrr, nem akarok tudni róla. Gyönyörűen játszik tangóharmonikán, nemrégiben a zongora is újra belépett a képbe. Marketingvezetőként sokáig helytállt a régi életében, minden munkafolyamathoz értett dirigálás helyett. Profi fotós, grafikus-designer, webfejlesztő. A felsorolásokat értsd úgy, hogy nem valamelyest konyít hozzá, hanem mindent a szükséges maximumon, vagy fölötte. Kerítést, karámot, lóbeállót épít, fúr-farag, szerel, csiszol, köszörül. Olyan munkatempóban, amihez még csak hasonlót sem láttam. Nőként nyugodtan elmondhatom, hogy ekkora főnyeremény nincs a világon, de mondjuk nőként azt is elmondhatom, hogy nem ezért szeretem elsősorban, hanem azért az elképesztő összhangért, eltéphetetlen kötelékért, sok év utáni szerelemért és gyengéd szeretetért, tiszteletért, ami múlhatatlan közöttünk. Ez a képsorozat csak a felszín karcolgatása. Bocsánat mindenkitől, ha túl ömlengősre sikerült, de 1. ez az igazság 2. túl gyakran nem jöttem elő ezzel a témával, pedig hát a létünk függ Tőle (ahogy tőlem is, mert ekkora fordulatszámhoz nem árt a minőségi üzemanyag).

Ha már az üzemanyagról, a kajáról esett szó, kezdjük a gyönyörű kemencénkkel, amit a legnagyobb gondossággal épített. Persze először a hátsó falat kellett felhúzni a nyári konyhához, ebbe régi-régi vasakat, szekéralkatrészeket épített be, melyekhez funkció is társul.

Ugyancsak jól kihasznált gyártmánya az aszaló, ennek van kisebb és nagyobb változata. Szüntelenül van benne valami, zöldségek, gyümölcsök, gyógynövények, fűszerek, gombák. Aztán ha hidegre fordul az idő, akkor a szárítási szerepkört a tömegkályha veszi át.

Összesen négy tetőt kellett az elmúlt három évben cserélni, további négyet pedig – tartószerkezettel együtt – megépíteni. Mindegyiknél úgy volt, hogy majd csak jön az az ács. Nem jött. Így aztán „home made” épült fatároló, terasz, lóbeálló, fészer, cserélődött a tető a műhelynél, a két nyári konyhán és a nyergesen.

A lóbeálló facsapolására külön felhívnám a figyelmet.

Itt a terasz hatalmas akác oszlopait hántolja.

Itt pedig mintát varázsol az oromdeszkákra. Megkereste, milyen a somogyi minta, adjuk meg a módját… az lett a nyári konyha dísze.

Az egyik teraszunk padlója a régi apatini cserepek felhasználásával készült, emberem levágta az ívet, majd ezzel burkolt. Mintha bontott tégla lenne, ugye?

A másik terasz tényleg bontott tégla. Ezt most így pár szó leírni, de hónapok munkája. Annyit térgyepülni.. Májn Gott. A cementtel kevert homok szépen be lett egyengetve a résekbe, majd belocsolva. Megkötött.

A területünkön elburjánzott bambusz alapanyagnak néhány kiszolgált kőműveslétra adta a keretet, hogy kiskapu és nagykapu legyen belőle. A nagykapu zárását egy gabonaszeleltetőnek a kallantyúja biztosítja, ami Magyarpolányból származik, ahol a régi apátsági birtokon számoltak fel régi-régi kincseket. Életkora háromszámjegyű. Csodálatos, nem?

Magyarpolányi ősi borona? No problem. Itt egy polc. Hogy 120 éves az alapanyag? Annál inkább!

Az otthonunk egyik fő ékessége az a tölgyfa mennyezet, ami szintén a ház urának aranykezét dicséri. Régi álmom volt, naponta gyönyörködöm benne. Bár tartószerepe nincs, mégis olyan brutális rögzítést kapott láthatatlanul, falban-tetőben egyaránt, hogy összetartja az egész épületet. 🙂 Minden helyiségben van, kivéve a pici mosókonyhát. Alapos, én megmondtam.

A keresztet meglepetésnek szánta. Ezzel kellett volna kezdeni, mert a mindennapjainkat az Isteni Gondviselés hatja át. Ha nem lenne olvasható a felirat: „Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.” Tökéletes vagy, ha az Ő útján jársz, ha Benne élsz. Mert a maga képére formált. Ízlelgesd.

Ha már kreatív apróságok, akkor itt egy lámpa húsdarálóból.

Vagy egy másik autókürtből. A háttérben a szépséges ablak spaletta is saját munka, 11 évig tárolt, csontszáraz fából formázta.

De csinált csillárt sörösüvegekből, szépséges vágódeszkákat, és itt ez a kenyeres doboz.

Ócska szerszámok a kedvencei.

Van vállalkozása is, ahol kézműves termékek kerülnek ki a keze alól, a megrendelői imádják. Ez a loll.hu – akit bővebben érdekel. Ezt is előbbre sorolhattam volna, mint ahogy a részmunkaidőben végzett webfejlesztői tevékenységét a távmunkahelyen, mert helytáll ott is maximálisan (hajnalban vagy késő este)… de ilyen sorrendben jutottak eszembe a csinálmányai.

A loll.hu-s kedvencem: „Lassan végére érek a seprűnyélnek. Eddig 70 ezret árultam ki belőle, mint mandzsettagomb.” Fel lehet hördülni, hogy ez átverés, de csináld utána! Ismerd fel, hogy az bizony jó minőségű, szép erezetű keményfa, dolgozd meg gyönyörűen és alázattal a fát, tedd egyedivé, találj vevőt!

A konyhabútorunknak mesés története van. A szomszéd megunt tölgyfa kerítéséből először lóbeálló lett, majd amikor azt Linda lovunk kissé legyalázta, még mindig megmentettük a sok évtizedes tölgydeszkákat. Főhősünk táblásította őket, és bár a fogantyúkat valódi kovács gyártotta egyedileg, a fogantyú csavarjai már szintén házilag lettek kikalapálva, hogy meglegyen az összhatás.

Asztal a nappaliban. Látszó csavar itt sincs. Élőben még szebb.

Dédimama varrógépének csodaszép alja kábeldob asztallapot kapott, ez itt viszont a varrógépfiókokból készült. Napi használatban van az előszobában.

Rengeteg fa van a házban. Valaki más által kidobásra ítélt, 5 centi vastag cseresznyefa ücsörög a konyhaszigeten. Luxusnak tűnik, de nem volt piaci ára, kaptuk, megmunkáltuk. Két masni is díszeleg rajta az illesztéseknél, ami most nem látszik, de csuda.

A mosdókagyló ráhuppant egy ugyancsak vastag égerre. Eredet ugyanaz. Ezeket csak viaszoltuk, hogy minél természetesebbek maradjanak a gyönyörű anyagok.

Ööö, majdnem lemaradt. Motort is épített már, külföldi szaklapok méltatták a végeredményt. Hát ehhez én nem értek, biztos menő. (Ha húzogatod a csúszkát jobbra-balra, láthatod az előtte-utána állapotot.)

Ez 1-2 év néhány kiragadott mozzanata. Az olyan munkákat meg sem említem, amit férfiemberek általában megcsinálnak és hát nálunk is kell(ett). Hajópadlózás, komplett villanyszerelés, hidegburkolás, bútorok összeszerelése, szivattyú/hidrofor beüzemelése, karbantartása, komposzt WC-k építése (ez külön cikket érdemel, mert többféle is van), ajtók-ablakok beállítása, milliónyi szerelés és fúrás, szeletelt tégla felrakása, autószerelés magas szinteken. Update: a kályhaépítés is bekerült a cégérek közé. De főleg az ő kezében van a kert, a mélymulcs, a trágyázás, szalmázás. Birkát, disznót, libát vág, feldolgoz, füstöl. Néha nem értem, hogy csinálja. Csak azt kívánom, mindig ekkora örömét lelje ebben a kiteljesedésben, magamnak pedig azt, hogy lépést tudjak vele tartani még vagy 50 évig. Szeretlek, Kedvesem.