Végre idén bőven termettek a diófák. A biztonság kedvéért tavasszal a levelükből is rengeteget szárítottunk az aszalóban, mert többek között a hajfestékem elengedhetetlen összetevője a dió. De aztán a zölddióból is karikáztam fel, ment az is száradni, végül a dióburokból is lett diópép és aszalvány egyaránt. Nagyon szép színeket nyerek hennázásnál.
Sokat kell kísérletezni a dióval, ha hajfestéknek szánjuk, és nem is írok konkrét receptet, mert nincs két egyforma haj. De az tuti, hogy soha nem volt ilyen egészséges az üstököm, mint az elmúlt 10 év hennás-diós kenegetésének köszönhetően, pedig hát az 50-es táblánál is bőven behajtottam már.
Bár a recept tényleg fölösleges, mindenkinek ki kell tapasztalni az arányokat, aki erre adja a fejét, de az eljárást szívesen megosztom. Jómagam évekig kísérleteztem vele. A szárított leveleket is, és az aszalóban zörgősre száradt zölddiót vagy dióburkot is kávédarálóban szoktam megőrölni, ilyen porszerű állaga lesz.
A levél kevésbé intenzív színű, mint a zölddió vagy a burok. Ez itt a kávédarálóban ☝️ történetesen némi szárított dióburok. Kevés hennával keverem, végül erős feketekávéval öntöm fel, míg sűrű tejföl állaga nem lesz. 3-4 órát dunsztolódik a fejemen.
Azt már nem is részletezem, hogy nyilván a diólevél tea belsőleg is egy csodaszer, a zölddiópálinkám szinte már gyógyszer, a dióbélből készült vadiúj kedvencünk pedig a kovászos pozsonyi kifli. Képet pótolom majd, mert elfogyott.
