Nem szoktam nyavalyogni az évszakok miatt, mindnek megvan a szépsége. De néha úgy érzem, ez a szottyos tél – ki tudja mióta – felköltözött ide a hegyre, és láthatóan maradni akar. Tolok pár fotót, ami talán felmelegít. Sülnek a kenyerek, büngyörögnek a csigák, töredeznek a lebbencsek ajándékba – Drágám ügyes keze nyomán szépséges fityegővel. Előkerülnek a nyáron aszalt gyümik, és új családtagunk, Rozi kutya is gondoskodik arról, hogy mindig legyen kacagás. A léhűtő macskákról nem beszélve. És persze Cuki tacsi is hozza a formáját, ő októbertől áprilisig begyógyul a kosarába, hóvirág nyílása tájékán már a kosár formáját is felveszi habteste. Linda lovunk egész egyszerűen a „varacskos disznó style” mellett döntött. Nem is teszem ide a képét.
