Uhh, durva ízkavalkád. Granola… Btw favorizálnám én a magyar szavakat, de a müzli se az, ráadásul nem is lenne igaz, mert ez amolyan sült müzli.

Sokan mondják „elfeledett” superfoodnak, amivel a vegánok biztos vitatkoznának, mert évtizedek óta fogyasztják. Nem vagyunk nagy müzlisek – mi több, a reggeli sem figyel be túl gyakran, tessék ezen továbbgörgetni -, így eléggé kimaradt az életünkből. De mivel raklapnyi mennyiségben aszaltunk a nyáron, és magvak is mindig kerülnek valahonnan, ennél kézenfekvőbb módja nincs a hasznosításnak.

A magvakat (pl. tökmag, napraforgó, kesudió, földimogyoró, mandula, szezám, lenmag, vagy ami épp van otthon) száraz serpenyőben lepirítottam, közben megmelegítettem kb. 15 dkg mézet. A pirított magokat összekevertem 15 dkg aprószemű zabpehellyel, 60 g tk rozsliszttel és saját szottyadványokkal (a képen szilva, meggy, füge – de lehet bármi más), végül ráöntöttem a meleg mézet. Jól összekeverve sütőpapírra tapicskoltam, és 20 perc alatt 180 fokon megsütöttem. Kihűlve extra ropogós, jól összetörhető granolát kaptam, ami növényi vagy sima tejjel, joghurttal keverve klasszul felpuhul, de amúgy meg imádjuk csak úgy rágcsálni is. Legközelebb ugyanígy müzliszelet készül, de azt méz helyett túlérett, csoffadt banánnal keverem, hogy ne legyen ennyire kemény. Vagy ha igazán elvetemült akarok lenni, akkor csokiba mártom majd az alját, nyamm.

UPDATE: Nem mártottam csokiba. Így is überbrutál. El kellett dugnom, hogy ne fogyjon el percek alatt. Azt már alig merem elárulni, hogy ez is KOVÁSZOS lett végül. ? Nálunk már lassan a rántotta is. Itt egyébként nincs túl nagy jelentősége, a kevéske rozsliszt helyett suhintottam bele kovászmentés felkiáltással.. de jól odabólint az összetartásnak, miközben lazaság is van állagilag.